Károly Ignácz, October 12th 2020
“Erzsébetfalván két hét óta nem osztották ki a lisztjegyeket. A liszt nélkül maradt lakosság elégületlensége erre ma reggel veszedelmesebb zavargásban tört ki. Reggel kilenc óra felé négy-ötezer ember, főként asszonyok, vonult végig a Kossuth Lajos-utcán és a községháza előtt helyezkedett el. Lisztet és kenyeret követeltek az elöljáróságtól, aztán kőzáport zúdítottak az épületre és betörték Matkovics Aladár főbíró és Szántó Samu főjegyző hivatalának ablakait. Innen a két elöljáró magánlakására mentek és azt is megostromolták. Matkovics főbíró felesége szorongatott helyzetében kétszer kilőtt az ablakon, de a lövések senkit sem sebeztek meg. A községháza elé megérkezett a csendőrség és felvonultak az államrendőrség emberei is, de karhatalmat nem használtak és szép szóval igyekeztek lecsendesíteni a békétlenkedőket.”[1]
Így számolt be az egyik fővárosi ellenzéki lap arról az 1917. augusztus 6-ai éhségtüntetésről, amelyre az akkori magyar fővárossal szomszédos településen, Erzsébetfalván[2] került sor. A mindössze húsz évvel korában alakult község lakossága robbanásszerűen nőtt, 1910-ben már a 30 ezer főt is meghaladta, majd a hadiipari konjunktúrának is köszönhetően 1917-re 42 ezerre emelkedett. A lakosok legnépesebb csoportja pedig, hasonlóan más budapesti agglomerációs településekhez, az (ipari) munkásság lett, akiknek és családjuknak az élelmiszer- és más közszükségleti termékkel történő ellátása a legfőbb helyi problémává vált a háborús hiánygazdaság idején.
Már 1915-től a helyi, önkormányzati képviselőtestület üléseinek állandó és fő napirendi pontjává vált a közélelmezési helyzet. Az első időszakban az ellátást a magánkereskedők látták el, de egyes visszaélések és a növekvő elégedetlenség nyomán a liszt szétosztását maga a község vette át 1916 nyarán. A hatósági üzletek tevékenységének megítélése azonban rossz volt a helyi lapban, amely protekcióról, hatósági önkényről és goromba bánásmódról írt.[3]
1917-ben helyi panaszok nyomán többször is hivatalos vizsgálat indult az erzsébetfalvi ellátási ügyekben. 1917 márciusában az erzsébetfalvi asszonyok egy csoportja fordult az Országos Közélelmezési Hivatal (OKH) elnökéhez, hogy ők és „éhező gyermekeik” nem kapják meg a neki járó élelmiszert, de hiába panaszkodnak a helyi vezetőknek, gorombán elutasították őket. Az elnök beavatkozását kérő levelet 50 asszony írta alá. A vizsgálatra utasított kispesti főszolgabíró[4] összegzése szerint „a panaszok lényegileg jogosak” voltak, és a fővárosihoz képest tényleg jelentősen rosszabb volt az ellátás. Az emberek ezért a helyi hatóságokat okolták, miközben azt a főszolgabíró inkább rendszerszintű problémának tartotta, amelyet éppen az OKH-nak kellene megoldani. 1917 júniusában egy helyi, katonai parancsnokság alá tartozó gyár továbbította a munkásnői panaszát a magyar Honvédelmi Minisztériumnak. A panasz alapvetően a tejosztással kapcsolatos problémákról szólt (csalás, maximális ár kijátszása, hosszú várakozás, protekció), de a gyár igazgatóságának kísérő levele szerint a községben élelmiszereket alig lehet kapni, és ennek orvoslását kérték. 1917. július végén pedig erzsébetfalvi asszonyok személyesen mentek el az OKH fővárosi irodájába, többek között azzal a panasszal, hogy hetek óta egyáltalán nem lehetett lisztet kapni a községben, amit lényegében a kispesti főszolgabíró is megerősített.[5]
Erzsébetfalva, községháza.
Így került sor végül augusztus elején a nyílt tüntetésre Erzsébetfalván. A rendőrség rendet tett, de nem rendészeti, hanem szociális ügyként kezelte a megmozdulást, és lényegében igazat adott a lisztet követelő tüntetőknek. Miután a község továbbra sem tudott lisztet szerezni, ezért az államrendőrség fővárosi főkapitánya maga járt el az ügyben, és a szociáldemokrata Általános Fogyasztási Szövetkezet(ÁFSZ) segítség kérte. Végül az lett a megoldás, hogy a szövetkezet két nagy főváros környéki munkásközség, Erzsébetfalva és Csepel teljes lakosságának ellátását, az élelmiszerek szétosztásának feladatát átvette.[6] A megállapodás először csak a lisztre vonatkozott, de aztán fokozatosan egyre több árucikkre kiterjedt. A sajtótudósítások szerint ugyanis a szövetkezet üzleteiben nemcsak jobb lett a bánásmód és gyorsabb a kiszolgálás, hanem az áruellátottság is javult, miután a szövetkezet a készleteiből akkor is tudott bizonyos ellátást biztosítani, amikor a központi kiutalások nem időben teljesültek.[7]
A tüntetés tehát eredményesnek bizonyult, amiben több tényező is szerepet játszott. Az egyik az, hogy az esemény akkor zajlott, amikor Tisza István miniszterelnök 1917. május végi bukása után egy új, belső reformokat ígérő kormány került hatalomra. Ez egyrészt azt eredményezte, hogy a cenzúra enyhült, így a tüntetésről mind a helyi, mind egy országos lap részletesen beszámolhatott, amely hozzájárult a probléma gyors és érdemi megoldásához. Másrészt a kormányváltást követően a régi fővárosi rendőrfőkapitány lemondott, utódja pedig rögtön látványos lépésekkel igyekezett igazolni, hogy – a saját szavaival kifejezve – ő „a háborúban nagyon sokat szenvedő és nyomorgó nép érdekében fog dolgozni”.[8] Miután a fővárosi rendőrség hatásköre akkor már Erzsébetfalvára is kiterjedt, így az új rendőrfőkapitány az ottani tüntetés és ellátási probléma megoldásában is aktív szerepetvállalt. Végül azt is fontos megemlíteni, hogy 1917 nyarán az új kormánynak lényegében külső támogatói lettek a szociáldemokraták,[9] bár továbbra is parlamenten kívüli erőként.
Így az akkori helyzetben nem volt annyira meglepő, hogy egy hivatalos állami személy egy szociáldemokrata szervezet segítségét kérje egy közfeladat megoldására. A rendőrfőkapitány fellépése nyomán a községi vezetésnek és a közigazgatásnak már nem igazán volt más lehetősége mint a felajánlott segítséget elfogadni, amelyet aztán a hagyományos megyei vezetés is jóváhagyott.
A Szociáldemokrata Párt november 25-iki béketüntetése Budapesten. (Vasárnapi Újság, 1917. december 2.)
Ez a helyi történet jó példa a világháborús hátországban zajló folyamatokra Magyarországon, az olyan ipari központokban, mint Budapest környéke. A közellátás területén tehát egyre inkább számolni kellett a lakosok véleményével, a panaszaikkal és igényeikkel, és ezzel együtt egyre fontosabb kérdés lett az utca szerepe és az utca kontrollja. Ez nemcsak a főváros környékén alakult így, hanem a jobb ellátási helyzetben lévő Budapesten is, ahol 1917–1918-ban a nagy munkásfelvonulások és -tüntetések bizonyos szempontból szintén már egy forradalom előtti helyzetet mutattak. Budapest és környéke pedig együtt alkotta az ország központját, és aki ezt uralta, az az ország belső életét is irányítani tudta, ahogy az a háborút követő magyarországi forradalom és rendszervá
[1] Zavargás Erzsébetfalván a liszt miatt, Világ, 07.08.1917, 13.
[2] A község 1920 után város lett, Pesterzsébet néven, majd 1950 óta Budapesthez tartozik, a főváros XX. kerülete.
[3] Ifj. Bagdy István: Pestszenterzsébet város története. In: Pestszenterzsébet, Kispest és környéke. Budapest, 1936. 9–110., 73–76.; Sallay Gézáné: Pesterzsébet története (1867–1944). In: Pesterzsébet, Soroksár. Budapest XX. kerületének múltja és jelene. Budapest, 1972. 125–180., 152.; Erzsébetfalva képviselőtestületi jegyzőkönyvei, 3/1918. (jan. 30.). Budapest Főváros Levéltára (BFL) V. 371.a. 1. doboz; Ami actualis. Erzsébetfalva és környéke, 1917. aug. 23. 1.; Közélelmezésünkről. Uo., 1917. okt. 4. 1.
[4] Erzsébetfalva közigazgatásilag a kispesti járáshoz tartozott, amelynek vezetője felügyelte és befolyásolta a csekély autonómiával bíró község életét.
[5] A kispesti járás főszolgabírájának közigazgatási iratai. Általános közellátási ügyek, 1916–1917. BFL IV. 401.b. 121. doboz, 6347, 9410 és 10.952/1917. ügyszámok.
[6] Tüntetésről. Erzsébetfalva és környéke, 1917. aug. 9. 1.; Zavargás Erzsébetfalván a liszt miatt. Világ, 1917. aug. 7. 13.; Forrongás Erzsébetfalván. Szövetkezeti Értesítő (Az ÁFSZ lapja), 1917. aug. 11. 2.; Erzsébetfalva képviselőtestületi jegyzőkönyvei, 59–60/1918. (aug. 8.) és 61/1918. (okt. 10.). BFL V. 371.a. 1. doboz.
[7] Nincs már zavar Erzsébetfalván. Budapesti Hírlap, 1917. szeptember 26. 8.; Közélelmezésünkről. Erzsébetfalva és környéke, 1917. okt. 4. 1.; Erzsébetfalva képviselőtestületi jegyzőkönyvei, 78/1917. (dec. 19.). BFL V. 371.a. 1. doboz. – Az ÁFSZ közellátási sikerei is hozzájárultak a szociáldemokrata mozgalom megerősödéséhez a háború második felében, és nemcsak országosan, de helyi szinten, Budapest környékén is.
[8] A főkapitány – a nép szenvedéseiről. Népszava, 1917. július 12. 9. – Az első fővárosi intézkedései közül több a közellátásra vonatkozott, így igyekezett csökkenteni a sorban állásokat, új szabályokat rendelt el az áruk szétosztásánál, fellépett az árusok durva viselkedésével szemben.
[9] Ez az állapot azonban csak rövid ideig állt fent, mert a Tisza Istvánt követő új miniszerelnök már augusztus végén lemondott, majd az őszi oroszországi bolsevik hatalomátvétel a magyar belpolitikában is egyfajta visszaalakulást eredményezett.